Süppedő talaj és hűsítő víz egy könnyed túrában Tamswegtől 15 percre.
“Vegyék le a cipőt! Érezni fogják a különbséget” – közölte túravezetőnk a Prebersee mellett haladó ösvényen. Salzburg tartományban járunk, Lungau régióban, 1514 méteren, felettünk a Preber 2740 méter magas csúcsa. Reggel fél 8 van.
A Tamsweghez közeli tónál a nap süt, az égen feltűnik egy-egy felhő, a hőmérő 18 fokig kúszott. Pont addig, amennyi a víz hőfoka. “Nyáron ennél nem nagyobb lesz melegebb, de a hatása így is frissítő” – közli a túravezető, majd elengedi a Celsiusok témakörét. A tóról beszél, ahogy elindulunk a körülötte lévő ösvényen.
Hamar kiderül, hogy
- átlagos mélysége 6 méter,
- vize lágy,
- a partjainál több méteres tőzeglápok vannak.
- Többnyire vörös- és lucfenyők veszik körül,
- a vízben viszont kevés növény bírja,
- mivel a színe barna, és kevés fény szűrődik át rajta.
Halban cserébe viszonylag gazdag, fel is tűnik egy-két pecás, akik pisztrángra mennek. Ha fognak is valamit, általában visszadobják, itt nem a vacsorát keresik, a kapás elég: sporthorgászok gyakorlótere, ahol korábban süllő is volt. Egykori jelenlétét csak emlékek őrzik.
Lassan haladunk tovább, séta közben meg-megállunk, mígnem az út felénél elhangzik a cikk elején idézett mondat, és levesszük a cipőnket. Egyesek ódzkodnak, mivel a talaj aprókavicsos. Mezítláb gázolunk a vízbe, egy-egy lépés egy-egy erősebb presszókávé hatásával bír. A víz bizserget, de alig fél perc alatt megszokható a hideg, és kellemes kneipp-masszázzsá csúcsosodik az érzés. A társaság fele nem szívesen jön ki a tóból, de szólnak ismét, haladni kell.
A cipőnket eltesszük, mezítláb sétálunk a kavicsos úton. Nagyjából száz méter után egy rétre érve kapjuk a következő “parancsot”, hogy lépjünk az út melletti fűbe.
“Érzik a különbséget?” – hangzik el a költői kérdés. Mintha vízágyon sétálnánk, a fű és egy-egy virág borította talaj süpped a lábunk alatt. “Az úton traktor is járhat vagy erdészeti jármű, nem véletlen kemény – szól a magyarázat. – A fűben viszont csak a vadak vagy a tehenek kóvályognak.”
A rét szélén lépkedünk, mígnem egy apró fahídhoz érünk. Leereszkedünk mellé, ez már a láp. A talaj még az eddigieknél is puhább, süppedősebb. Bármennyire hűvös, nincs kedv lelépni róla. Az apró virágok gyökere mélyre ér, egyet-egyet kihúzunk és nagyító alá tesszük. A föld felett alig 2-3 centis növényeknek kétszer-háromszor olyan mélyre hatol a gyökere.
Strapás virágokról és növényekről van szó, melyek amennyire csak lehet, alkalmazkodtak a nedves, tápanyagban karcsú talajhoz. Tárnics akad itt bőven, nem is egyféle, a nedves környezet a gombáknak is kedves.
Lungau erdeiben eleve gazdagon teremnek a gombák, a helyiek nem restek begyűjteni a “terményt”. Így tesz többek közt a tamswegi Gelnwirt fogadó tulajdonosa is: ha eleget szedett, az étlapra is felkerülnek a rókagombából készült fogások.
Mezítlábas túránk a lápnál véget ér, a cipőt visszavesszük, és a tó mellett visszasétálunk a Ludlalmhoz, melynek teraszáról belátni az egész tavat. Biciklisek, túrázók megálló- és pihenőhelye ez, akik útba ejtették a Prebersee-t. Hosszasan üldögélnek, mielőtt újra útnak indulnának, vagy nekivágnának a tókörnek, melyet a környékbeli túraösvények nagyobb része egyébként is érint. A vonalvezetésben véletlenek nincsenek.
Térképen a Prebersee:
