Egy T-Rex tűnik fel mellettünk, közvetlen utána egy unikornis érkezik, mellette egy kakas. A kakas megáll, rágyújt, bevárja a beach boy-t és a hippit, hamarosan egy beach girl is befarol a kereszteződésbe. A beach girl a hátitáskájába nyúl, flaskát vesz elő, körbeadja, a kakas is kap inni. Egyre többen érkeznek, a jelmezek számát tekintve unikornisból és őslényből már csordányi van, a beach boyok és a beach girlök száma is jelentősen nő. A látvány persze nem meglepő, bár annak fényében, hogy a hőmérő mínusz 3 fokot mutat, és hogy a tengerszint felett körülbelül 3000 méterrel vagyunk, akár az is lehetne. 

A helyszín Les 2 Alpes síközpont, ahol éppen a Snowattack fesztivál Beachattack néven futó programja szalad, noha strand sehol. A Beachattack lényege, hogy a fesztiválozók fürdőruhában vagy jelmezben csúsznak le több megállóval a gleccseren, majd utána minden visszatér a normál kerékvágásba, és a muri síruhában folytatódik. 

snowattack

Fotó: Snowattack / Rockstar Photographers

A fesztivál során Les 2 Alpes számos kocsmája és bulihelyszíne a Snowattack “hatáskörébe” tartozik, de ez nem azt jelenti, hogy minden sarkon az “Éjjel nem érhet véget” bömböl. Azért ezt hozzuk elő, mert szem- és fültanúi voltunk annak, ahogy DJ Náksi egy napos délutánon egy naptól védett völgyben, a sípályák gyűrűjében belecsap a harmincéves slágerbe. Az emberek megőrültek, a pezsgő fröcskölt, a sörök fogytak, a buli pedig tényleg nem ért véget, a völgyben bárokban folytatódott, a partihelyszíneken pedig hajnalig. Les 2 Alpes hentesei és sajtárusai ebből mit sem éreztek, a kolbászaik fűszerezését és az arról való hosszas értekezést a monoton ütemek nem zavarták, az előttük álló sorokban ideges embert nem, csak éheset láttunk. A magyarázat, ha igényli, itt mindenkinek kijár. De előbb a síközpontról. 

40 helyett 17 perc

Legkésőbb második elemiben a diákok legtöbbje pontosan tudja, hogy 40-17=23, tehát 17 éppen 23-al kevesebb 40-nél. Ha a 40 perc egy felvonó menetidejét jelöli, nem örülünk, de elfogadjuk, főleg ha ez a felvonó Les 2 Alpes központjából egy köztes megállóval az Alpok gleccservilágába, 3200 méteres magasságig visz. A francia síközpont ikonikus, Jandri Express néven futó kabinos liftjének völgyállomásánál reggelente nagy a sor, a hegytetőre feljutni viszont nincs más lehetőség. 

A völgyből jó pár ülőlift is közlekedik, de a Jandri egy másik, egy jóval kívánatosabb világba visz. Ha figyelembe vesszük, hogy az öt hónapra nyúló 2023/24-es szezonban Les 2 Alpes 1,4 millió napijegyet adott el közel 280 ezer látogatónak (az adatban a heti bérletek napokra bontva szerepelnek), akkor nem lepődünk meg, hogy tumultus lehet a központi völgyállomásnál. A pályákra átlagosan 12 ezer ember érkezik naponta, a maximális befogadóképesség 17 ezer embernél áll meg. 

A síközpont két évvel ezelőtt hozta meg azt a döntést, hogy építenek egy, a Jandrihoz képest gyorsabb és nagyobb kabinos liftet. Miként azt Héléna Hospital, Les 2 Alpes turisztikai irodájának sajtósa nyilatkozta a Ski+-nak, a felvonó építése az elejétől kezdve ütemterv szerint haladt, és 2024. november 30-án, a hivatalos szezonnyitón már szállítja is a síelőket. 

les2alpes

A Jandri Express / Fotó: Pyrène Duffau

A 3S néven címzett kabinos lift menetideje 17 perc lesz, és patinás “rokonához” hasonlóan szintén 3200 méterre visz. Az új lift egy-egy kabinja 32 férőhelyes (ebből 24 ülőhely), ablaka panoráma, kapacitása pedig lenyűgöző: óránként 3 ezer embert juttat a csúcsra a régebbi 1700-as teljesítményéhez képest. 

Hospital azt is elmondta, hogy azért vágtak bele bátran a fejlesztésbe, mert a koronavírus-járvány után visszatért a téli (és a nyári) menetrend a pandémiát megelőző kerékvágásba, a hegyi központ környéki szállásadók pedig újfent annyi vendégéjszakával számolnak, mint korábban. 

A felvonókapacitás növeléséből és a turisták számából persze következhetne, hogy Les 2 Alpes ennél is több vendégre apellál, és hogy a központ környékét ellepik az ingatlanbefektetők, majd egymás hegyére-hátára építik az újabb szállodákat, de szó nincs erről. A “faluban” 31998 kiadó ágy van, ezeknek a 43 százaléka szállodai, a többi magánszállás, a központnak pedig esze ágában nincs emelni a vendégágyak számát, a pénzt a meglévő szállodák és apartmanok renoválására és modernizációjára költik. 

Les 2 Alpes a francia síterepek toplistájában a hatodik helyen szerepel a skidata.io 232 síterepet vizsgáló 2024-es felmérése szerint, és aligha csúszik vissza a sorban. Magashegyi területeinek köszönhetően jó része hóbiztos, épp ezért akkor is teltház lesz, amikor az 1500 méter alatti síközpontok már elestek. 

les 2 alpes

Fotó: Pyrène Duffau

Itt egy pillanatra kitérünk arra, hogy Les 2 Alpes négyévszakos úticél, a téli szezon végével meg is kezdődik a tavaszi, általában április 29-én. A gleccserpályák ekkor is nyitva állnak, de jórészt a nemzeti és nemzetközi síklubok edzéseit, edzőtáborait tartják itt, és napi szinten zárnak le pályákat a szlalom- és a Super G edzések miatt. A pályák “mellett” is van élet, a Snowparkot a freeskisek használják, a Crossparkot pedig jórészt a boardosok. 

Az elnyújtott szezon hagyománya az 1970-es évekig nyúlik vissza, Les 2 Alpes már akkor is a profi csapatok “mentsvárának” titulálta magát, ez a titulus pedig azóta sem változott. A pályákat a versenysporthoz mérten (is) fejlesztették, 1993 nyarán pedig kialakították az említett snowparkot, amivel Európában úttőrőnek számítottak, és amely a freeskisek világában a mai napig kultikus helyszínnek számít. A Crosspark kultikusnak tán még nem nevezhető, de a pályán rajta van a FIS-billog, telente pedig egymást érik a síkrossz és a boardercross futamok, köztük egy világkupafutam is. 

Michelin és kolbász

Franciaországban vagyunk, egy 2200 fős településen, ahol hetven étterem működik, de ezek közül csak egynek van Michelin-csillaga, ez a Le P’tit Polyte bisztró a Chalet Mournier hotelben. A menü változatos, általában évszakhoz kötik, de évszakonként is cserélnek egyet rajta. Aki kipróbálná, foglaljon előre: ha például decemberben már tudja, hogy februárban arra jár, akkor emelje fel a telefont, és nagy valószínűséggel kap is asztalt. Ebből is látszik, hogy Michelin-menüt vadászni energiát és tervezést igénylő feladat, ami egyeseknek fontos, másoknak kevésbé, megint másokat pedig egyáltalán nem izgat. Franciaországban nehéz mellélőni, ha jót akarunk enni, egy átlagos, tömegtermékes szupermarketben is ínycsiklandó sajtokat és kolbászokat és jó minőségű húsárut vehetünk, de: ne álljunk meg a Carefour üzlete előtt, kutassunk, szimatoljunk tovább, jó eséllyel találunk valamit. 

Les 2 Alpes házai között hetven étterem és harminc bár található, próbáljunk ki minél többet, jobbnál jobbak lesznek, de: sétáljunk egy nagyot síelés után a főutcán, és várjunk, míg sajt- és érlelt szalámi illata árad felénk. Kövessük az orrunkat, és ahol meglátjuk a sort, álljunk be a végébe, és legyünk türelemmel, idővel be fogunk jutni mi is. Tapasztalataink szerint teljesen mindegy, hogy melyikbe megyünk be, mellényúlni szinte lehetetlen, a következő sorok éppúgy szólhatnak a La Crèmerie des Alpes, a Le Vieux Chalet vagy a La Fromagerie des Alpes üzletekről. Mindet megjártuk, és könnyeztünk a gyönyörtől. Lekvárok, mézek, sajtok, kolbászok, szalámik, paték és terrine-ek sorakoztak hűtőpultokban, a hűtőpultok felett, a kosarakban és a rekeszekben és a polcokon, mellettük olajok, borok, ecetek széles választéka. Ha azt hinnénk, hogy valamiféle különleges helyen járunk, jól hisszük, főleg a Hegyeshalom-Záhony tengelyről nézve, ahol a kolbász és a szalámi jórészt azt jelenti, hogy a darált disznóhúst köménnyel és pirospaprikával ízesítik, majd bélbe töltik és füstölik. Francia húsmester ilyet nem csinál (vagy legalább mi nem találkoztunk vele), a fűszerpolca széles, fantáziája határtalan. Kérdezzünk csak rá egy-egy szimpatikus szalámirúdra, hogy mégis milyen ízesítésű, és kisebb előadást hallgathatunk végig, hogy miért éppen zsályát tett bele, esetleg rozmaringot, édesköménymagot, szarvasgombát, sót, borsot, kakukkfüvet, bort, sajtot, és még ki tudja mit, vagy ezeknek a keverékét. A hentes itt büszke a portékájára, kiselődása közben ő vagy inasa jó eséllyel bagettet szel, az egyik szeletre libamájpatét ken, a másik mellé némi nyúlterrine-t tesz, de persze az is lehet, hogy a paté borjúmájból, a terrine pedig négy-öt féle húsból készült, benne disznó, valami vízi szárnyas, esetleg csirke, borjú és bárány. Az efféle üzletek lényege, hogy nincs belőlük két egyforma, hiszen (innen nézve ott) szalámiból sincs két egyforma. 

les 2 alpes

Fotó: Pyrène Duffau

A delikátokból jó eséllyel megrakott szatyorral távozunk, egy átlagos vásárlás három-négy rúd szalámit, ugyanennyiféle sajtot, esetleg kétféle patét és terrine-t jelent, és persze az ezek mellé vásárolt két-három üveg bort. Vásárlás közben odakint besötétedett, a szomszéd pékségbe viszont térjünk be, a délutáni sütés kenyerei csak most hűltek ki. Hazafelé sétálva elmélázunk, hogy melyik szalámival kezdjük, a belső vitát egy kávé és egy calvados mellett intézzük az útba eső bárban. A telefonunk pittyeg, az otthon maradtak már türelmetlenek, de a döntést az étkezés menetéről előre meg kell hozzuk. Mire elfogy a calvados, a sorrend a helyére kerül, az apartmanban jó esetben terített asztal vár, az étkezés hosszú. Kezünkben a borral az ablakon kifelé nézelődünk, a szemközti pályák sötétben fehérlő csíkjain apró fények mozognak, dolgoznak a ratrakok. A fesztivál esti partijai éppen kezdődnek, a dinoszauruszok és a kakasok már alszanak, a delikát is bezárt, hamarosan a bárok is lehúzzák a rolót. A Snowattack partiarénája dübörög a város szélén, még pár óra, és rájuk hajnalodik. A Jandri Expressnél reggel fél 9-kor már áll a sor.