Pénteken esti síelés, szombaton gyerekverseny – 30 óra Donovalyban

Három óra: ha Budapesten a 0 kilométerkőtől indulunk, akkor körülbelül ennyire időre van szükség ahhoz, hogy a szlovákiai Donovalyba érjünk. A Park Snow Donovaly a magyarok körében kedvelt síközpont, parkolójában tengernyi magyar rendszámú autót és buszt látni. Akad olyan síelős Facebook-csoport, ahol lehordják, mondván hogy sok a magyar, vagy hogy nem elég hosszúak a pályái, ugyanebben a kommentfolyamban viszont ugyanazok az emberek arról írnak, hogy Jasnára érdemes menni, ahol viszont szintén sok a magyar, tehát ez az érvelés (érvelés?) meg sem áll. Egy síközpont nem attól lesz jó, hogy melyik nemzet milyen arányban képviselteti magát a pályákon.

Rossz élű kritikával Donovalyt és Jasnát is felesleges illetni, mindkettő szerethető, és mindkettő más miatt: előbbit sokan az elérhetősége vagy az alacsonyan szabott árai miatt kedvelik, vagy éppen azért, amiért mi is itt a SKI+-nál: az esti síelés miatt. Hogy kicsit elmerüljünk Donovalyban: a pályarendszernek két oldala van, az egyik a Záhradište, a másik a Nová hoľa, előbbi a régebbi, az ismertebb, a másik oldal pedig modernebb, ahol a csúcsra kabinos lift visz, és ahonnan nehezebb, technikásabb pályák indulnak a völgybe, mint a jó lejtésű tanulópályákkal “felszerelt” Záhradište oldalán.

A nagyobb pályákat egy csákányos, egy négy üléses és egy tányéros lifit szolgálja ki (ez az irány Budapest felől), az alsóbb kicsiket egy tányéros lift, ami egyrészt egy tipikus tanuló pálya tetejére, másrészt a dóvali nagyparkolóhoz vezető hídhoz húz fel, így egyszer nagy valószínűséggel mindenki használni fogja. Az esti síeléshez ebből az irányból csatlakozunk be, alig 30 órás tartózkodásunk során ugyanis a nagy parkoló melletti, Hotel Galileo egyik szobájában lakunk. A Galielo legtöbb szobájából rálátni a pályákra, napnyugta után pedig egy bögre teával a kezünkben végignézhetjük, ahogy a ratrakok szépen, komótosan lekezelik a 4-es és a 6-os, kék jelzésű pályákat, majd amikor azt látjuk, hogy a gépek megállnak, akkor a lécet a vállra téve, a szállodából kilépve maximum 8 percen belül a kanyaródó, erdő mellett futó tányéros (D), vagy a pálya felett lebegő ülőlift (G) alsó állomásánál lehetünk. Az ülőlift kényelmét nálunk Donovalyban a tányéros lift fák mellett húzódó nyomvonalának romantikája könnyedén üti ki, és míg az ülőliftnél kisebb sor még az esti síelésnél is kialakul, a tányéroshoz csak be kell csúszni, és kivárni az alig 2-3 várakozót, hogy elinduljon felfelé.

Fotó: Skioutlet

Donovalyban az esti sízés nem holmi kuriózum, ez minden egyes nap szerves része, míg a hó kitart a pályákon. Ottjártunkkor (február első hétvégéjén) a hó minőségére panasz nem lehetett, jó állagú volt még versenyzéshez is, ami azért is fontos, mert egy amatőr versenyre érkeztünk, pontosabban: a 33. Országos Amatőr Gyermek Síbajnokságra. A versenyt szombati napon rendezték, az időjárás kegyes volt a szervezőkkel: szikrázó napsütés és kellően hideg volt, nem úgy, mint tavaly, amikor a hőfok már tavasziasra fordult az idő, a hó kásás volt, a kitűzött pályán kívül buckás, tapadós hó várt, sőt: napsütés helyett szórványos köd borította a pályát.

32. Amatőr Gyermek Síbajnokság / Fotó: SKI+

Hogy az adatokkal is foglalkozzunk pár sort: az eseményt 33. alkalommal rendezték meg, a helyszín távolról sem ismeretlen, ez volt a 12. alkalom, hogy a szlovákiai síközpontban tartották a bajnokságot. Az eddigi mérleget tekintve: Ausztria 14-szer, Magyarország 7-szer volt a verseny házigazdája, tehát még két év, és Szlovákia béeri Ausztriát. Fehér Gyula versenyigazgató, a Skioutlet tulajdonosa, illetve az immár tizenegy éves Chernel István Sí és Turisztikai Klaszter alapítója a versenyről elmondta, hogy nincsen másik magyar szervezésű amatőr bajnokság, mely ilyen hosszú múltra tekinthet vissza. Hozzátette, hogy az idei versenyre 165 nevezés érkezett, de (részben az influenzavírus miatt) “csak” 110 induló állt rajthoz.

Fotó: Skioutlet

A pályát kora reggel tűzték, 9 óra körül már a rajtnál álltak az indulók és szüleik, vagy éppen síiskolás oktatóik. Az egyedüli kizáró kritérium a versenyen, hogy az induló nem lehet igazolt versenyző, hiszen akkor már nem számít amatőrnek. A résztvevők így is örülhettek, hiszen azzal együtt, hogy a dobogóra korosztályonként és nemenként csak három induló állhatott, minden rajtoló kapott egy kupát.

A verseny körülbelül két óra alatt lezajlott, a reggel 9 órás kezdés után kicsit több mint két órával, 11 és 12 óra között már szedték le a kapukat, és hamarosan megnyitották a pályát az “egyszeri látogatók” előtt is. Szombathoz képest nem volt tömeg, a felvonóknál 5 percnél hosszabb sorral nem kellett megbirkózni.

Fotó: Skioutlet

Az eredményhirdetés délután 1 órakor kezdődött: Fehér Gyula felvezetőjét követően Klausmann Viktor kezébe került a mikrofon, és miként 2024-ben, úgy idén is rutinból vezette le a műsort. A dobogósoknak Gyurta Dániel olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok úszó, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Sportdiplomáciai Főosztály vezetője adta át a kupákat, aki a verseny fővédnökét, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert képviselte az eseményen.

Gyurta Dániel / Fotó: Skioutlet

A díjátadó épp olyan barátságosan telt el, mint a verseny, a résztvevők közül szinte mindenki ott maradt a ceremónia végéig, majd jobbára felcsatoltak, és mentek tovább síelni. Fehér később közölte, hogy jövőre ugyanitt rendezik meg a kupát, így az Országos Amatőr Gyermek Síbajnokság története folytatódik, a következő esemény 2026. február 7-én lesz.

Donovaly jelenleg is nyitva, szerencsére elég hideg van, hogy tudjanak hóágyúzni. Ők is abban bíznak, hogy a mínuszok kitartanak, és idén nem kell olyan korán “lehúzzák a rolót”, mint tavaly, amikor február közepén bezárt a bazár.

A Park Snow Donovaly a nevével ellentétben már jó ideje négy évszakos hegyi központ, tavasztól tél elejéig a biciklizés és a túrázás kerül a főszerepbe. Megállás nincsen, csak átállás van.