„Az a cél, hogy világkupán beérjek a top 30-ba” – interjú Tóth Zitával

2,5 évesen kezdtél síelni, de ezt nyilván te is csak hallomásból tudod. Mi az első síelős emléked?

4-5 éves lehettem, családi síelés volt. Emlékszem, hogy a pálya egy része el volt kerítve, az elkerített részen pedig versenyeztek. Gyerekek is indulhattak, én pedig könyörögtem a szüleimnek, talán még sírtam is, hogy hadd menjek én is versenyezni. Nem tudom a történet végét, de szerintem elengedtek. Jó emlék, és a többi is az, csupa jó emlékem van a családi síelésekről.

Mégsem egyenes út vitt a síversenyekig. Több mindent sportoltál, mielőtt a síelés mellett döntöttél: úszás, atlétika, triatlon, duatlon, mountain bike. Miért választottad végül az alpesi síelést?

Nálunk ez családi dolog, mindenki életében nagyon fontos a sí. A szüleim azt akarták, hogy minél többféle sportágat megismerjek, és aztán én döntsek amellett, ami igazán tetszik. Imádok sportolni, minden sportot nagyon szerettem csinálni, és ügyes is voltam bennük, de aztán a síelés szeretete és a gyönyörű szép táj, ami síelés közben körülvesz, úgy elvarázsolt, hogy itt maradtam.

Mindig is versenyezni akartál, vagy ezt hozta az élet, illetve a tehetséged?

Szeretek versenyezni, mindig mindenből versenyt csinálok. Egy családi társasjáték partiban is nekem kell győznöm. Erős bennem a versenyszellem, de ez szerencsére stresszt nem okoz. A rajtban állva persze izgulok rendesen, de csak azért, hogy kihozzam a legjobbat magamból. Maximalista vagyok, de szerintem az a két dolog nem zárja ki egymást, hogy izgulsz a rajt előtt, és hogy szeretsz versenyezni.

Fotó: MOB-Média/ Szalmás Péter

Ha már szóba került a rajt: milyen az a pár másodperc indulás előtt?

Jön a pittyegés, akkor még van tíz másodpercem, amikor elismétlem magamban, hogy mikre figyeljek, és biztatom magam olyasmi mondatokkal, hogy „csak keményen, meg tudod csinálni”. Ötnél kezdődik a visszaszámlálás, akkor kiteszem a botomat, és akkor már tényleg csak az van a fejemben, hogy egy jó rajtot csináljak, és hogy az első kapukat határozottan, jó ritmusban vegyem. Az utolsó öt másodpercben már a feladatra koncentrálok.

A módszer bevált, hiszen nemhogy a hazai, de a nemzetközi élvonalban is jegyzett versenyző vagy, miközben még csak 21 éves múltál. A világranglistán 85. vagy, számos Európa-kupán és világversenyen indultál már, sőt tavaly kijutottál a téli olimpiára. Milyen volt a világ legjobbjai között?

Nehezen indult, ez ugye covidos olimpia volt, és én pont az olimpia előtt el is kaptam. Az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy egyáltalán fel tudok-e ülni a repülőre és kiengednek-e. Nagyon stresszes időszak volt ez nekem és az egész családnak. Amikor kiérkeztem, a kínaiak nagyon mélyen földugták az orromba a PCR tesztet, ami pozitív lett, így egyből karanténba raktak. Később persze kikerültem, és hatalmas élmény volt az olimpiai faluban lakni. Az is csodálatos élmény és megtiszteltetés volt, hogy én vihettem a nyitóünnepségen a zászlót Kékesi Marcival. Nagy álmom vált valóra azzal is, hogy az egész világ figyelemmel kísért minket. Nagyon jó tapasztalatszerzés volt, és nagyon szeretnék ott lenni és javítani az eredményeimen a 2026-os téli olimpián Cortinában. Folyton az jár a fejemben, hogy egyre jobb legyek, folyton a következő cél lebeg a szemem előtt, most éppen az, hogy a világkupán beérjek a top 30-ba. A világranglistán feljebb kerülni azért is jó, mert jobb rajtszámokkal indulhatok, és attól kicsit egyszerűbb a helyzet.

Mi jut mindebből a mostani szezonra?

Most főleg Európa-kupákon indulok, ami azért is jó, mert kemény pályák vannak, és olyan pályatűzések, mint a világkupán.

Fotó: MOB-Média/ Szalmás Péter

Ami a felkészülést illeti: épp most jöttél haza egy edzőtáborból, Finnországból. Leviben voltál egy hónapot, világklasszisokkal. Kikkel edzettél, milyen élmény volt?

Nagyon hideg volt, mínusz 29 fok, azt hittem, megfagyok! De hihetetlenül jó volt, olyan körülmények között tudtam készülni, amilyet elképzelni sem lehet. Fantasztikus volt a hó, nagy csapatokkal tréningeztem. A világkupások közül mindenki fönt volt, aki csak számít. Az amerikaiak, a németek, a norvégok. Világkupán is indultam kint, és sikerült leérnem az első futamban, ami nagy szó, mert nagyon kemény és nehéz volt a pálya. Rengeteget tanultam, sokat fejlődtem, sőt: bakancslistás dolgok is történtek, például láttam az északi fényt, amit nagyon vártam. Meg találkoztam a télapóval és rénszarvasokkal is.

Hány pár síléc és bakancs fogy egy szezonban?

Nagyon jó dolgom van, mert a Head támogatott versenyzője vagyok. Húsz pár lécet kaptam az idei szezonra, és három sícipőt. De ha bármi történik egy léccel, mondjuk rámegyek egy kőre, és tönkremegy, egyből kicserélik nekem. Úgyhogy felszereléssel el vagyok látva, azzal nincs gond, csak hát én vagyok a saját magam szervizembere is, és húsz lécet fölkészíteni edzésre, versenyre, az elég kemény. Néha úgy érzem, jobb lenne, ha kevesebb lenne. De persze most csak viccelek.

A nyarak könnyebbek?

Nem. A nyár a legkeményebb időszak nálam. A sízésben nagyon fontos az erőnlét, egyrészt a sérülések elkerülése végett, másrészt azért, mert ehhez a sporthoz erősnek kell lenni. Nyáron rengeteget biciklizem, idén kitekertem a világból. Konditermi edzések vannak, az elején erő-állóképesség, aztán ez fokozatosan átmegy a gyors erőbe. Vannak futóedzéseim is. Napi két-három tréning, csak vasárnap van pihenés. Ilyenek a nyaraim, illetve már a tavasz is: kerékpár, konditerem, amint véget ér a szezon.

(Interjúnk pár nappal azelőtt készült, hogy november végén nyomdába küldtök a SKI+ magazin első lapszámát, ez a magazin záróanyaga. Zita akkor jött haza a finnországi Leviből, ahol a német, a norvég és az amerikai válogatott tagjaival edzett, versenyzett. Az azóta eltelt idő sem volt eseménytelen: Zita pontszerző helyen végzett az Európa kupa hippachi futamán.)

(Az interjúhoz használt fotók a 2022-es pekingi téli olimpián készültek)