Nyitott szívműtét? Köszöni, megvolt, csúszik tovább.

Négyéves volt, amikor kölcsönkapott egy régi, a magasságához képest hosszú sílécet, de a méret mit sem számított. „Folyton csak síelni akartam, a családom anyagi lehetőségei viszont meglehetősen szűkösek voltak. Kénytelen voltam ezzel a léccel kezdeni – idézi fel emlékeit magazinunknak az észak-szlovákiai Zdiarból (Zsgyár) származó 34 éves sportoló. A Bélai havasokhoz közeli faluban a telek hidegek, a hóréteg vastag. – Estem-keltem a hóban, és el is törtem pár csontomat, mire instruktor nélkül, magamtól megtanultam síelni.”

Sífutóként kezdte, majd szlalomversenyző lett, később óriás műlesikló versenyeken is indult. 18 éves volt, amikor megalapította a SpeedSki síiskolát, a névválasztás viszont véletlen: akkoriban azt sem tudta, hogy a speedski egy sportot is takar, ő pusztán annyit ígért, hogy egy általa fejlesztett, gyors oktatási módszerrel bárkit hamar megtanít síelni, „és persze megállni is.” A módszer működött.

A pénz és a lábak kölcsönhatása

A síversenyzés költséges sport, a Bekeš-családnak viszont nem volt pénze finanszírozni a fiú utazását és a nevezési díjakat. „Ingyenes versenyek után kutattam, ilyen volt a lengyelországi Red Bull Homerun. 2009-ben jutottam ki először, közel háromszáz induló közé” – meséli, és hozzáteszi, hogy abban az évben és 2010-ben is ezüstérmes lett, utána viszont nyert.

A sportolás két szemmel is látható pénzeket hozott, a dobogós helyeket értékes holmikkal, például sportfelszerelésekkel és márkás ruhákkal díjazták. „Ami nem kellett, már adtam is el az interneten, a pénzből pedig az utazásaimat fizettem” – mondja, és hozzá is teszi gyorsan, hogy sorra jöttek a futamok Ausztriában, Franciaországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Csehországban, Szlovéniában, Svájcban és Bosznia-Hercegovinában. Az „üzlet” beindult, a Homerun versenyek mérlege 2023 őszéig tizenhat aranyérem és számos dobogós hely.

Beszippantotta a fehér csík látványa

A 2015-ös év fontos fordulópont: a fent is említett lengyelországi Homerunon Bekešhez odament egy versenyzőtársa azzal, hogy próbálja ki vele a gyorsasági síelést. „Azelőtt sosem hallottam róla, de azonnal felkeltette az érdeklődésemet – emlékszik, és megjegyzi, hogy miközben fejét a síelés tán legextrémebb ága felé fordította, házasodni is volt ideje. Hagyjuk őt egy romantikus fordulattal élni: – A 250 km/órás sebesség felé vezető úton már Veronikával indultam el.”

Fotó: Natalia Lengyelová

Az út első állomása a 2016-os andorrai világkupa volt S2 kategóriában. S2-ben még normál lesiklóként öltöznek a versenyzők, a világrekord „mindössze” 211 km/óra. Andorra próbakörnek tökéletes volt, a versenyt követően Michal és Veronika Franciaországba utaztak, és igyekeztek minden szükséges információt begyűjteni arról, hogyan lehet az S1-be kerülni. A kategóriaváltás magyarázata hétköznapi síelő számára szinte érthetetlen, Michal viszont azt mondja, hogy az S2 egyszerűen túl lassú volt neki, ezért a következő szezonban már a felső kategóriában akart indulni. Az S1 nemcsak sebességben, hanem felszerelésben is más világ.

250 km/óra egy mosdókagyló árnyékában

Az öltözetet tekintve a kulcsszavak az áramvonal és a légellenállás: előbbit növeli, utóbbit csökkenti a gyorsasági síelő. Ez csak matek és fizika, csakhogy abból a nehezebb fajtából, ahol milliméterek is számítanak.

A felszerelésről röviden: a sisak aerodinamikus (Bekeš egyszerűen „fordított mosdókagyló”-nak nevezi), az ő lécei 238 cm hosszúak. A síbakancsokról a csatokat – szintén az áramvonalasság jegyében –  eltávolítják, és erős ragasztószalaggal húzzák meg, a hátsó „szárnyakat” pedig úgy lövik be, hogy „könnyedén” tartható legyen vele a pályacsík. A síbotokat úgy hajlítják, hogy a lehető legjobban illeszkedjenek a testhez, a ruhát simán csak „latexnek” nevezik: felülete csúszós, hogy óvjon a balesetek okozta dörzsölés miatti égési sérülésektől.

Biztonságos? Persze.

Bár ez a néző szemszögéből nem látszik. „A speedski pályákat már hónapokkal a verseny előtt kezelik, gondozzák, éppen a síelők biztonsága érdekében – magyarázza Bekeš. – Egy apró bukkanó, kő vagy bemélyedés is nagy problémát okozhat ilyen sebességnél, jól kezelt pályán viszont edzeni és versenyezni is biztonságos.” A tempót figyelembe véve abszurdnak tűnik ez a kijelentés.

A világ leggyorsabb speedski pályája a franciországi Vars-ban van, a sebességrekordok rendre itt dőlnek meg. A pálya 1300 m hosszú, ebből körülbelül 300 méter a féktáv, a lesiklás átlagosan 27 másodpercig tart. Adrenalin és stressz, melyek közül előbbi jólesik, utóbbit kezelni kell. „Zenét hallgatok lesiklás előtt, és van pár légzőgyakorlatom, ami segít koncentrálni, és oldja a feszültséget. Ha nyugodt vagyok, akkor élvezem igazán a sebességet.”

Szerencse, hogy csak nyitott szívműtét lett a vége

A síelők életére jellemző térdsérülések Bekeš karrierjét is tarkították, a keresztszalagját végül meg is kellett műteni. A gyorsabb gyógyulás érdekében Michal hiperbár oxigénterápiára járt, és – feltehetően – a kamrában uralkodó magas nyomás miatt egy, a műtétből származó vérrög jutott a tüdejébe. Az első fájdalmaknál kórházba rohantak, és az orvosok közölték: valószínűleg meghalt volna, ha nem mennek időben. Az embólia mellett kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak, a vizsgálatok során pedig kiderült, hogy a tüdőbajok mellett egy komoly szívbetegséggel is szembe kell nézni. Ezen a ponton Michal feleségét, Veronikát idézzük. „Tudtuk, hogy amennyiben a szokásos módszerrel műtenék meg, akkor eltiltották volna versenyzéstől, sőt eleve a sportolástól. Egy éven keresztül kutattunk, hogy milyen megoldások jöhetnek szóba, pénzt és energiát nem kíméltünk. A módszer Angliából jött, a műtétet egy cseh orvos vállalta, a szlovák sebészek pedig a lehetőség hallatán megszervezték, hogy Szlovákiában végezzék el a beavatkozást. Nemcsak Michalon, hanem egy másik srácon is. Mindkettejüket 2020-ban műtötték, nyitott mellkasi műtétről van szó. A rehabilitáció ma is tart, de Michal erősebbnek érzi magát, mint előtte.”

„Mázlim volt – veszi át a szót a férj. – Ha az aneurizma kipukkad, a helyzet menthetetlen, főleg ha valaki megpróbál újraéleszteni, és nem tudja, hogy közben az ott van. Egy vérrög, némi túlzással, de bármitől kidurranhat, viszont a magas vérnyomás, a stressz, egy nagyobb ütközés vagy esés egytől egyig rizikófaktorok.” Az esés pedig benne van a pakliban, elvégre: egy síelőről beszélünk, konkrétan egy gyorsasági síelőről, aki a speedskiben töltött évek során csak egy komolyabb borulásról tud beszámolni. „Egy lengyelországi edzés közben estem el, szerencsére »csak« 140 km/órás tempónál. Az oldalamra zuhantam, csúsztam lefelé a pályán. Jó pár zúzódással és egy égési sérüléssel a csípőmön keltem, utóbbinak a hege a mai napig látható. Mindent megteszek, hogy ez még egyszer ne forduljon elő.”

Fotó: Natalia Lengyelová

Lábunk alatt a tél

A tél pedig edzéssel és versenyzéssel telik. A Tátralomnic pályáját még azelőtt nyitja meg neki a Tatry Mountain Resorts, hogy a publikum betehetné a lábát, sőt: elő is készítik neki a lejtőt. Az edzést persze egy szimpla hóesés vagy némi köd is elvághatja, mivel a speedskihez kiváló látási viszonyok kellenek, porhóra pedig semmi szükség. Igazán edzeni persze leginkább a hivatalos versenypályákon lehetne, de azok a Tátrától messze vannak: Európa mindössze hét speedski pályáiból kettő van Franciaországban, egy-egy Svédországban, Finnországban, Spanyolországban és Andorrában. „Felkészüléshez így is perfekt a Tátra, sőt: a speedski pályákhoz képest kevésbé komfortosabb körülmények közt edzeni azért is jó, mert így a versenyen való siklás könnyebbnek tűnik” – közli Bekeš.

A 2023-24-es szezon egy nyolc futamból álló világkupa-sorozatot hoz, és megrendezik a Speed Masters-t is a franciaországi Vars-ban. Vars a rekordok melegágya, Bekeš is itt érte el eddigi csúcsát, a 248,55 kb/órás sebességet, ami 6,95 km/órával kevesebb, mint a Simon Billy által beállított aktuális világcsúcs. Michal jelenleg a világ hetedik, egyben a Tátra leggyorsabb síelője. A soron következő szezonra ez az adat változhat.

(Cikkünkhöz az interjút 2023 októberében vettük fel, az eredeti anyag a SKI+ első nyomtatott lapszámában jelent meg.)