A sítörténelem szempontjából fontos esemény történt 2014-ben: a dél-norvégiai, 1780 méter magas Digervarden hegységben régészek egy jégbe fagyott, fából készült sílécet találtak. Hét évvel később, 2021 októberében a Science magazin közölte: megtalálták az 1300 éves lelet másik felét, amivel a pár léc azonnal megkapta a legjobb állapotban fennmaradt síléc címét.

Az új lécet a másik darabhoz képest kevésbé kezdte ki az idő. Lars Pilø, a norvégiai Glacier Archaeology Program (GAP) régésze a szervezet blogján közölte, hogy ennek az oka egyszerű: ezt a lécet mélyebben temette be a jég, mint a párját.

A kettes számú kiásott “fadarab” 74 hüvelyk, azaz közel 185 centiméter hosszú, legszélesebb pontján 18 centiméter, így valamivel nagyobb, mint korábban talált társa. A szerkezeti elemeket tekintve a kutatók azt mondják, hogy a sílécek mellett talált bőrszíjakat, illetve és nyírfakéregből készült kötéseket a lábtartókon lévő lyukakon keresztül rögzíthették.

Pilø azt mondta, hogy nem várhatjuk el, hogy a két léc egyforma legyen. “Kézzel készültek, nem pedig tömeggyártásban” – magyarázza, a különbségekkel kapcsolatban pedig megjegyzi, hogy a léceket használták, magyarán koptak, sőt a felületet vizsgálva kijelenthető: javíthatták is őket.

A klímaváltozás rásegített

A Smithsonian magazin idézi Daniel Burgesst, a Columbia Climate School GlacierHub blogjának szerzőjét, aki az újabb lelet kapcsán azt mondta, hogy a klímaváltozás olvasztja a gleccsereket, ezért Norvégia egyes részein a régészek egyre több, a viking korból származó leletre bukkannak. A GAP régészei az utóbbi években számos olyan tárgyat találtak, melyek a dél-norvégiai hegyvidékek viking-kori lakói és a távolabbi népek közötti kapcsolatról tanúskodnak, pedig korábban az volt a vélekedés a kutatói szférában, hogy ez egy zárt világ lehetett.

A pár síléc első felének megtalálása óta a környéket műholdról is pásztázzák, így a kutatók számára láthatóvá válik a gleccserek visszahúzódása. Pilø azt írta, hogy a 2021-es műholdképeken észrevették, hogy a jégfolt 2014-hez képest jelentősen visszahúzódott. Tárgy év szeptember 20-án mentek terepre, és 4,5 méterre az előző léctől szilárdan a jégbe fagyva meg is találták az lécpár másik felét.

Mire a régészcsapat többi része is megérkezett, jelentős mennyiségű hó esett, de GPS-adatok és fényképek segítségével sikerült megtalálni a lécet: a területet megtisztították, a lécet pedig jégcsákány és langyos víz segítségével ásták ki.

David Nikel, a Life in Norway munkatársa elmondta, hogy a Digervarden jégtakarója alól már számos régi lelet került elő, például rénszarvasok vadászatához használt eszközök, illetve útjelző táblák és sziklasírok is. Úgy vélik, hogy a lécek tulajdonosa vadász volt, esetleg utazó, vándor.

Sítörténelem

A National Geographic korábbi cikke szerint a vadászok Európában és Ázsiában is az utolsó jégkorszak vége felé (nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt) kezdtek el síléceket használni a vadak üldözésére. A leletek szerteágazóak: Kínában már tártak fel olyan eszközöket, melyek sílécek használatára utalnak, és az időszámításunk előtti 8. és 9. évezredből származhatnak. A feltételes mód nem véletlen: a tárgyakat nem tudták biztosan a síeléshez kötni, Oroszország területén viszont találtak az időszámításunk előtti 7. ezredből olyan tárgyakat, melyeket egyértelműen igen.

A skandináv területeken talált sílécek (vagy síléc szerű tárgyak) közül a legrégebbi most nagyjából 5200 éves.