A gyorsasági síelés bemutató sportként először 1992-ben, az albertville-i olimpiai játékokon szerepelt a versenyprogramban, ekkor a francia Michaël Prüfer 229,299 km/órás sebességgel győzött. Az Ouest-France emlékeztet: Simon apja, Philippe Billy is részt vett ezen az olimpián: egyik lesiklása során az olimpia leggyorsabb sebességét produkálta, de mivel “csak” bemutató síelő volt, az eredményét nem hitelesítették.

Az 1992-es téli játékokon a műkorcsolyával karöltve a gyorsasági síelés volt a legnépszerűbb sportág, és úgy tűnt, hogy az 1996-os téli olimpián már bekerülhet a hivatalos versenyprogramba. A remény azonban egy tragédia miatt tovaszállt, miután a Les Arcs-i pályán Nicolas Bochatay svájci síelő életét vesztette edzés közben. Az olimpiai bizottság ekkor úgy döntött, hogy a gyorsasági síelés veszélyes, és közölték: nem lesz belőle hivatalos versenyszám.

30 évvel később viszont újabb remény tűnt fel a láthatáron. “A Nemzetközi Síszövetség új elnöke lát fantáziát a dologban – közölte Simon Billy. – Szóba került az olimpia, egyes versenyekről a televíziós közvetítés.” Billy szerint a gyorsasági síelés látványos sport, és megéri a tévében közvetíteni, de úgy véli, hogy ehhez át kell lépni a sportágra jellemző 180-190 km/órás átlagsebességet, és el kell érni, hogy a 200 km/órát is meghaladó futamok legyenek. Azt mondja, szerinte hihetetlen felvételeket lehetne készíteni, ha –miként a Forma 1-es versenyzők sisakjára – úgy az övékére is kamerákat szerelnének.

A sportág szereplői szeretnék, ha legalább a 2026-os cortinai játékokon ismét indulhatnának, és abban bíznak, hogy pár éven belül hivatalos olimpiai sport lehet a gyorsasági síelésből.

Versenyek és csúcsdöntési kísérletek addig is lesznek, most éppen Simon Billy 255,5 km / órás rekordját kell túlszárnyalni.