A Warren Miller Entertainment által a Facebook-on megosztott videó tökéletes ellenpélda. Az alig egyperces felvételen tucatnyi indiai fiatalt látunk, akik egyáltalán nem a megszokott síruházatban suhannak, esetenként botladoznak le a pályán: gumicsizmát kötnek a házi gyártású, fémlapokból készített lécekre, faágakat használnak síbotként, mégis hatalmas lelkesedéssel és örömmel csúsznak le a havas lejtőkön. Mégis – vagy épp ezért – a jelenet felszabadítóan hat. Nincs teljesítménykényszer, nincs stíluskritika. Csak a hó, a mozgás öröme és a játék.

Hogy ki az a Warren Miller?

Warren Miller egy legendás amerikai filmes és síelő, aki arról híresült el, hogy a sízés és snowboardozás világában forradalmasította a sportfilmeket. Ő volt az, aki a síelés világát szélesebb közönség számára is elérhetővé tette, különösen azzal, hogy megalkotta a Warren Miller filmek sorozatot, amelynek keretei között évről évre dokumentálta a legizgalmasabb síhelyszíneket és sportolókat.

Miller 1940-es évek végén kezdett síelni, és az 1950-es évek végén kezdett filmes projekteken dolgozni, miután felfedezte a síelés mellett a filmkészítés iránti szenvedélyét. Híres volt arról, hogy filmek mindig különleges helyszíneken, extrém körülmények között forogtak, és bár ő maga 2018-ban elhunyt, a filmsorozata továbbra is él és virul, és a mai napig az egyik legismertebb név a sífilmgyártás világában.

​A lenti jelenet egy kisebb részlet a „Vertical Reality” című dokumentumfilmből, melyet 1994-ben mutattak be, és a Warren Miller Entertainment egyik klasszikusa. A filmben olyan sízők vállalkoznak extrém lejtők meghódítására, mint Nelson Carmichael, Dan Egan, Suzanne Sawyer és maga Warren Miller.

Az 1994-ben készült videóból az is kiderül, hogy ebben az észak-indiai faluban (egészen közel Kasmírhoz és Ladakh-hoz, a Himalája aljában) az egy főre jutó havi megélhetési költség 2 amerikai dollárnak felel meg. Az itt élők számára, a manáli dialektusban nincs szó a hókarbantartásra vagy a géppel készített hóra. Mégis legalább egy tucat szó létezik arra, hogy „móka” vagy „szórakozás”. Itt be is mutatják:

Ez a videó emlékeztet minket arra, miért szeretünk síelni: nem a felszerelés miatt, hanem az élményért. A jókedv, a szabadság, a hegyek csendje és a saját ritmus megtalálása a valódi érték. A legfontosabb felszerelés pedig talán az, amit nem lehet megvásárolni – a humorérzék és a nyitottság.